Rólunk Szórakozz szabadon. Nézd meg kedvenc online filmed vagy sorozatod korlátok nélkül! Írd be a keresőbe kedvenc online filmed vagy válassz a kilistázott tartalmok közül! Az oldalon teljes filmek széles körű választékából választhatsz. A filmek online elérhetőek, így néhány kattintást követően máris nézheted az online filmeket.
Ahogy már említettem, az alapfelállás végtelenül egyszerű és sokszor láthattuk már máshol. A család új helyre költözik egy szebb folytatás reményében, de az pont ellenkezőleg sül el, mert az új hely, még a réginél is sokkal rosszabb. A férj a munkája miatt gyakran nincs otthon, a nő viszont otthon dolgozik. A helyiek kinézik őket, így lényegében ketten vannak (plusz a nővér). Nagyjából minden harmadik horrorfilm sztorija ez. Persze a kísértetek lakta ódon ház/hotel, vagy éppen elmegyógyintézet sem túlságosan eredeti, a sorozatnak mégis sikerült valami pluszt hozzáadni a sztorikhoz, sőt, ki is tudta fordítani magukból ezeket a kliséket. Itt most a dokumentumfilmes narráció tűnik a legérdekesebb elemnek, és merem remélni, hogy az egésszel nem csupán a 42 perces játékidőt szándékoznak kitölteni, hanem komolyabb ötleteik is vannak vele az alkotóknak. Már csak azért is, mert a sorozatra jellemző módon megint egy csomó természetfeletti és/vagy megmagyarázhatatlan dologgal találkozhattunk. A lincselésre készülő tömeg, a fogeső, a disznófejű ember, a lélegző erdő, és még sorolhatnám.
Az American Horror Story idei évadának kivégzése után arra jutottam, hogy kénytelen leszek egy kritika keretein belül rávilágítani a sorozat újra meg újra felbukkanó hiányosságaira. Álláspontom szerint Ryan Murphy és Brad Falchuk hatodik felvonását taposó alkotása már évek óta nem tud túllépni gyermekbetegségein, melyek útját állják annak, hogy egy igazán szerethető, színvonalas, és maradéktalanul működőképes horrorélményt nyújtson. Ezúttal arra teszek kísérletet, hogy a hatodik évadot a fókuszba helyezve bemutassam a sorozat visszatérő, bosszantó, élmény-kigáncsoló negatívumait, és utat mutassak a jövőbeli évadok számára... le nem tagadva közben a produkció elvitathatatlan pozitívumait sem. Az első probléma a sorozattal, hogy nem vonultat fel kedvelhető központi karaktereket, nem mutat azonosulási pontokat. A forgatókönyvírók általában sok szereplőt mozgatnak, amelyek legtöbbje vagy elsikkad, vagy taszítóan negatív, vagy egyszerűen unalmas. A sorozat világképébe már évek óta nem férnek bele az izgalmas, erős, szimpatikus karakterek.
A hatodik évad kicsit kakukktojás a külső-belső egyensúlytalanság szempontjából, mert az eltűnt Roanoke-kolóniával kapcsolatos rejtélyek jó alapötletül szolgálhattak volna valami rendhagyó mondanivalónak (sajnos itt is csak a potenciál meglétéről beszélhetünk), némi - tévéműsorokra reflektáló - kritikai él is felbukkan az évadban, viszont a gyakori kézikamerás megoldások miatt az epizódok talán kevésbé látványosak, mint amilyenek az előző felvonások halszemoptikával és színes fényekkel játszadozó részei voltak. Az audio oldal pedig az áldokumentarista jelleg miatt most jóval kevésbé stílusos és hangsúlyos, mint a korábbi évek termése esetében. A három felvázolt problémakör együttesen egy kifejezetten súlytalan, és ellenszenves évadot (sorozatot) eredményezett az én értékrendem szerint. Érdektelen, taszító figurák sorsát követhetjük nyomon, a fordulatok jórészt csak a néző meglepetését hivatottak kiszolgálni, a hatásvadász történetdarabkák pedig nem állnak össze egységes alkotássá. Szerencsére bőségesen fröcsög a vér, gyilkosok ugrálnak elő a legváratlanabb pillanatokban, és a külsőségek még mindig látványosak, ráadásul a színészgárda is kihozza a maximumot a lapos karakterekből, szóval közepes, zsigeri típusú szórakozásnak még elmegy a sorozat, de alapvetően sokkal, de sokkal több rejlik ebben az "évadról évadra más horrortoposzt veszünk górcső alá" koncepcióban, mint amit végül ki sikerült belőle hozni.
Sitemap | Ez Itt A Kérdés Műsorvezető, 2024